társadalomtudományi szótár

új keresés


Politikai mítosz


» Meghatározás

» Tárgyalás

» Lásd még


Meghatározás. A politikai mítosz olyan reakciók kifejeződése, amelyek a társadalmi képzetek struktúrái szerint a kollektív mentalitásba ágyazódnak, mint egy adott társadalom válságára vagy az egyensúlyhiány feszültségeire adott válaszok. Így olyanformán működik, mint "a vászon, amelyre a kollektív félelmek kivetítődnek" (R. Bastide). Girardet szerint négy különböző mitológiai alakzatot lehet megkülönböztetni:
» összeesküvés-mítoszok
» az aranykor mítosza
» az egység mítosza
» a megváltó mítosza
Mindegyik esetben a mítosz koherens és teljes hitvilágot nyújt.


Tárgyalás. Az antropológia és a vallástörténet szemszögéből nézve a "mítosz szent történetet mesél el, az ősidőkben, a kezdet legendás idején játszódó eseményt. [...] A mítosz in illo tempore történetet mond el [...] és ontológiai vonatkozású, mert a valóságról beszél, arról, ami valóban megtörtént, és ami valóban megnyilvánult" (Eliade). Tehát a mítosz egy olyan eredettörténet, amelynek magyarázó funkciói vannak, ezek közül is lényeges az, hogy "misztériumot tár fel".
Barthes, Sauvy és Ruyer a mítoszt mint misztifikációt tárgyalják, mint illúziót, fantazmát, amely megváltoztatja a megfigyelési tapasztalatok adatait, ellentmond az érvelési logikának: a tényigazságok és a tudás feltételei közé hatol be. Sorel a mítosz mozgósító hatalmát emeli ki, amely képes társadalmi energiákat stimulálni. A politikai mítoszokat illetően Girardet négy lényeges vonást rajzol meg. A politikai mítosz az álom analógiájára a képek (images) dinamikája szerint szerveződik, mert az álomhoz hasonlóan a mítoszt sem lehet fogalmi szempontból pontosan körülírni. Továbbá, a premodern társadalmak szent mítoszaihoz hasonlóan a kortárs társadalmak politikai mítoszai is képlékenyek, ugyanolyan szerkezettel rendelkeznek. A többi mítoszhoz hasonlóan a politikai mítosz is polimorf. Minden mítosz saját elbeszélésének megfelelő belső logikát alakít ki. A történet elemei egy sor konstans asszociációra épülnek, így például a megváltó a megtisztulás, a fény és a vertikalitás szimbólumainak asszociációira épít, ellenben az összeesküvés-mítosz a hanyatlás szimbolizmusára. A mitikus elbeszélés a kódok alapján épül fel, amelyek a rejtjelek olvasására alkalmas 'asszociációs szintaxis' segítségével fejthetők meg.
A. G.


Lásd még: kulturális kódok, társadalmi képzetek, történelmi mítosz